|
Természetvédők nótája
Arra kértél minket, hatalmas Teremtő, védjük, mit alkottál, s mentsük, ha menthető! Drága Magyar hazánk holtunkig szeressünk, Selmec örökségét hűen továbbvigyük!
A természet csodája két kezed munkája, hallgassunk szavára, mert nagy lesz az ára, hogyha nem vigyázzuk, - hisz oly sebezhető -, Az, mi már elpusztult, újra nem teremthető.
Kárpátok ölében csendes kicsiny Hazánk, magas egeiben büszke sólyom kiált: Ezt a földet szolgáld, ezt a szép vidéket, itt temetnek el majd, ez nevelt fel téged!
Görbe minden utcád, hepehupás, sáros,(ha) hívsz, mi mind ott leszünk, drága ősi város! Fel hát hű barátok, igyatok, s töltsetek, rád ürítjük korsónk, Selmec, sáros Selmec!
Vajda Márton a. Podi
|
|
